A biogáz forgalomképes (a földgázzal tkp. azonos tulajdonságú, pontosabban: valamivel magasabb fűtőértékű), tisztított változata. Kénhidrogént egyáltalán nem tartalmazhat. A vízgőz és széndioxid nyomokban megengedett.
Bár nem ad teljesen forgalomképes minőséget, de azt igen jól közelíti[1], ezért - olcsósága folytán - első lépcsőként való alkalmazása igen ajánlatos. Ciklusszervezési meggondolás miatt általában ellenáramú mosást alkalmaznak. Szabadon használható technológia (nincs licencdíja).
A nyomás 9 ... 12 bar, fizikai adszorpcióval ill. a közismert szénsav-reverzióval[2] vonják ki a fő szennyezőket (kénhidrogént, széndioxidot, nitrogént, esetleg ammóniát is). Az ötletet az adta, hogy a metán rendkívül rosszul oldódik vízben (pl. a kénhidrogénnél 100-szor rosszabban). Egyetlen hátránya, hogy a gáz vízgőz-tartalma feldúsul (de a szárítási többletköltség elenyésző, pontosabban nincs arányban az elérhető megtakarítással).
Ha vizes mosással kéntelenítünk, felesleges. Ennek ellenére rengeteg kéntelenítési eljárás fejlődött ki (elsősorban az abszolút száraz - a szabványos követelményt messze meghaladó, speciális - végtermék előállítása céljából, amelyeknél a vizes mosás nem fizetődik ki). Ezek túlnyomó része vastartalmű szűrőközeget használ[3], de van cinkoxidos, aktív szenes, stb. eljárás is.
Bár igen sok eljárás ismeretes, hazai alkalmazásra gyakorlatilag[4] kétféle technológia ajánlható. Az eléjük alkalmazott vizes mosó nem befolyásolja a megoldást (mindkét esetben komplett, konténerbe szerelt finomító vásárolható), csak az üzemköltséget (a kéntelenítés költsége nulla, a széndioxid-mentesítésé minimális, gyakorlatilag csak a szárításnak van költsége).
Az ausztriai Pucking település mellett működő mintaprojekt max. 6 m3/h biometánt ad.
A németországi Sterling Bioclean márkájú konténer max. 70 m3/h biometánt ad.
Forrás: www.wikipedia.hu
A friss hírek szállítója a Hir.ma hírportál.