Bioüzemanyagok

Energialexikon

 A bioüzemanyagok a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülése nyomán egyre inkább teret kapó növényi vagy állati eredetű erőforrások. Fő fajtái a bioetanol és a biodízel.

Már a járműgyártás hajnalán előkelő szerepük volt mint az újonnan létrehozott gépezetek üzemanyagainak. Az Otto-motort Nikolaus Otto az etanol használatára tervezte, Rudolf Diesel motorjának üzemanyaga a mogyoróolaj volt. Csak amikor a kőolaj – amelynek energiasűrűsége lényegesen magasabb a bioüzemanyagokénál – szélesebb körben hozzáférhetővé vált, akkor hanyatlott le a bioüzemanyagok alkalmazása.

A bioüzemanyagokat széndioxid-semlegesnek tartják, mivel az elégetése során keletkező szén-dioxidot korábban a növény a légkörből vonta ki növekedése során. Brazíliában már az 1970-es évek óta széles körben használják, főleg a fosszilis energiahordozók szűkössége miatt. 2006-ban a bioetanol az üzemanyagfelhasználás 45%-át tette ki az országban.

A globális felmelegedés problémájának akuttá válása, a közlekedés ebben játszott szerepének felismerése után a bioüzemanyagok felhasználása nagy lendületet és publicitást kapott. 2006-ban George W. Bush, az Egyesült Államokelnöke az Unió helyzetéről szóló üzenetében a bioüzemanyagok alkalmazásában jelölte meg a választ az USA kőolajfüggőségére és állami támogatást ígért az iparágnak.

Hamarosan azonban jelentős kérdőjelek vetődtek fel a szakértők egyre szélesebb körében. A mezőgazdaság egy részének átállítása a bioüzemanyag termelésére az élelmiszerárak növekedését eredményezte, különösen a kínai élelmiszerimport megugrásával párosulva. Mexikóban zavargások törtek ki a tortilla árának megugrása miatt, ami közvetlen összefüggésben volt a bioüzemanyagok termelésének fellendülésével. Roscoe Bartlett, a washingtoni képviselőház tudományos bizottsága energia- és környezetvédelmi albizottságának tagja szerint a bioüzemanyagokkal szembeni várakozások túlzottak voltak. Számításai szerint ha az Egyesült Államok egész kukorica-termését bioetanol előállítására fordítaná, ez is csak a felhasznált kőolajszármazékok 2,4%-át váltaná ki.

Kétségek 

Más kutatók arra mutatnak rá, hogy az új földek bevonása a bioüzemanyagok előállításába súlyos természetkárosító hatással járhat például az esőerdők számára.

További kutatások megkérdőjelezték magát a széndioxid-megtakarítás nagyságát, valósságát is. Ha számításba vesszük a termelés és szállítás során felhasznált üzemanyagot és műtrágyát, a megtakarítások igen szerények lesznek.

A bioüzemanyagok második generációjának fejlesztői igyekeztek választ találni ezekre a problémákra. A biobutanol energiasűrűsége nagyobb az etanolénál. A cellulóz-alapú bioüzemanyagok nem az egyéb szempontból is értékes mezőgazdasági termést, hanem a hulladékokat (kipréselt cukornád, kukoricaszár) használják fel. Az előrelépés ellenére ezek a megoldások még távol állnak a kereskedelmi alkalmazhatóságtól.

Politikai szempontok 

A bioüzemanyagok termelése a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején megoldásnak tűnt arra a relatív mezőgazdasági túltermelésre, ami Észak-Amerikát és Európát is jellemezte. A politikusok egymással versengve ígérték a mezőgazdaságból élő, vagy ahhoz kapcsolódó széles választói rétegek számára a bioüzemanyagok termelésének állami támogatását. Mindkét térségben jelentős szubvenciókat nyújtottak erre a célra. Amíg a fosszilis üzemanyagok eladása mindenhol óriási költségvetési bevétellel jár, a bioüzemanyagok termelése jelentős állami támogatás nélkül életképtelen.

Kilátások 

A bioüzemanyagok fontos eszközt jelentenek a globális felmelegedés elleni küzdelemben, mert mérsékelhetik a kőolajszármazékok felhasználását a közlekedésben. Alkalmazásuk azonban nagyon sok megoldandó gyakorlati problémát (gazdaságosság, állami szubvenciók) is felvet, és elvi okok (széndioxid-mérleg, környezeti hátrányok) miatt is egészében véve csak szerény hozzájárulást jelenthetnek a környezetvédelmi célok eléréséhez.

Forrás: Wikipedia.hu