Lesz-e Eldorádó? –a fenntartható fejlődés margójára

Érdekességek

 Életszerűek, megalapozottak lehetnek-e a földünk globális problémáira adott globális megoldási javaslatok? – Ha a történelemből és a világ jelenlegi helyzetéből indulunk ki, akkor azt kell mondjuk, hogy nem. Igaz, el kell ismerni, hogy a globális szervezettség az élet bizonyos területein hozott kisebb-nagyobb eredményeket. Vegyük például az autók által okozott károsanyag kibocsátást, melynek mértéke Európában jelentősen lecsökkent. Ezt egyrészt a gépjárműtechnika fejlődésének, másrészt a szigorodó előírásoknak köszönhetjük. A kereskedelmi és vásárlói mohóság azonban olyan szinten szipolyozza a földet és annak rejtett erőforrásait, hogy nehéz volna azt hinni: a lavinaként zuhanó ökológiai folyamat még visszafordítható. Igen komoly hitre és naív jóhiszeműségre van szükség ahhoz, hogy bárki is ennyire bízni tudjon az emberi összakarat és öszefogás lehetőségében. A termelői és fogyasztói szokások gyökeres megváltoztatásán túl le kellene mondani többek között a fegyverkezésről és a háborúkról is, aminek realitása sajnos szintén nehezen elgondolható.

 Semmi jel nem mutat hát arra, hogy a világ globálisan egy dicső és centralizáltan boldog, letisztult aranykor felé venné az útját. Ha a fenntartható fejlődés tanításának korai képviselői bíztak is volna benne, a szakemberek többsége ma már biztosan nem állítja, hogy közeleg Eldorádó. A kutatók ehelyett inkább a vészharang szerepét töltik be. Jelszavuk akár ez is lehetne: „Mentsük meg, ami még menthető.”

 A fenntartható fejlődés hétköznapi értelemben vett meghatározása egy kenyai közmondásból ered: „Gondozd jól a földet, mert nem szüleid adták neked, hanem gyermekeidtől kaptad kölcsön.” Ebből talán egy kisiskolás is megérti, miről van szó. Nem baj, ha valami fejlődik, gyarapodik, jobbá, esetleg kényelmesebbé lesz, de az ne a jövő nemzedék rovására történjék. Ha van fenntartható fejlődés, akkor arról ilyen értelemben érdemes beszélnünk. A szakma maga is élesen elkülöníti a fejlődés mint növekedés és a fejlődés mint minőségi javulás koncepcióját. Vegyük példaként a Kovács családot. Kovácsék a belvárosi panelkockából kiköltöznek vidékre, ahol a jó levegőn kertészkedve és minden egyéb tekintetben természetközeliségre törekedve alakítják életterüket. A gyermekek kicsiny koruktól kezdve jóval az egészségügyi határérték alatti, tiszta levegőt szívnak. Sokat játszanak az autóhangtól mentes kertudvaron, miközben szüleik munkáját látva a játék elevenségével és a friss levegővel együtt a növénytermesztés apró titkait is magukba szívják. Megtanulják, hogyan lesz az a cékla, ami olyan szép pirosra festette előkéjüket és a tányért már benn a panelkockában is. Körülményeik annak ellenére is kedvezőbbek, életszerűbbek lettek, hogy Kovácséknak újabban nehézségük is akad jócskán. Ki kell fizetni a sokasodó sárga csekkeket. Gázosítani kellene az autót, mert már alig-alig bírják benzinnel, ráadásul a faluban bezárt az iskola, ezért a nagyobbik kisfiuk taníttatását valahogyan máshogy kell megoldaniuk. Közben éppen egyre többet hallanak az otthonoktatás előnyeiről, de még nem tudják biztosan, hogy bele merjenek-e vágni és meg tudják-e majd oldani anyagilag. Ráadásul becsúszott egy titokzatos betegség a kisebbik gyermek életében … és… és a nagyszülők és barátok egyre azt hajtogatják, hogy kár volt elköltözni és feladni a város kínálta előnyöket. Nos, ismerős az élethelyzet? Esetleg már meg is éltünk hasonlót? Netán éppen most tervezünk költözést vagy más életmódbeli változtatást? Szándékosan soroltuk fel Kovácsék küzdelmeit, nehézségeit, nehogy egy rózsaszínre festett képpel akadályozzuk a szereplőkkel való azonosulást. Elmondhatjuk-e ugyanakkor, hogy az időnként felbukkanó megtorpanások és bajok ellenére egyfajta fejlődés, egy jobb élet keresése és egyengetése kíséri történetbeni családunk életét? – Mindenképpen! Kovácsék már sokat hallottak és gondolkodtak a fenntartható életmódról. Törekszenek minél több kisebb-nagyobb változtatást bevezetni egyszerű otthonukba. Néhány milliárd emberrel kánonban ők is mondhatnák azt, hogy ezek a praktikák úgysem hatnak ki a világ egészére, és hogy a megindult folyamatok már feltartóztathatatlanok. De nem mondják. A kisebbséggel tartanak. Élvezik a játékot. A gyerekekkel együtt nagy örömöt szerez számukra a szelektív hulladékgyűjtés, a komposztálás, a vegyszermentes termelés, a gyógynövények megismerése és alkalmazása, a tárgyak újrahasznosítása, a vízzel való spórolás és mindaz a sok-sok ártatlan élmény, amit a természet és a vidéki élet tartogat figyelmes szemlélőinek. Kovácsék már nagyon várják, hogy belvárosi lakásukra végre vevő kerüljön. Legújabb tervük, hogy az eladás után egy összeget félretesznek biztonsági okokból (fenntartható gazdálkodás!), a pénz másik részéből családi vállalkozást indítanak termőföldjeik bevonásával, a maradék pénzből pedig passzívházzá alakítják vidéki otthonukat. Szurkoljunk nekik, mert ha sikerül, akkor 15 kwóra alatt lesz az egy négyzetméterre jutó éves energiaigényük, ami az ő esetükben körülbelül 20-25 ezer Ft-os fűtésszámlát jelent. Kenyai nyitómondásunkhoz visszatérve elmondhatjuk, hogy Kovácsék jól gondolnak a földre és nem feledkeznek meg gyermekeik jövőjéről sem. Igyekeznek mind anyagilag, mind környezeti szempontból olyan életteret hagyományozni rájuk, ami nem a pusztítás, hanem az építés irányába tereli majd őket és hatósugaraikat is. Ugyanakkor a természet, a környezet közben egyre pusztul. Egyre több betegség, egyre több szenny, egyre több szemét, egyre több erőszak, csapás és baj üti fel a fejét. Kovácsék azonban ezt nem tudják megakadályozni. Mindössze annyit tehetnek, hogy megélik és bemutatják a számukra elérhető és életszerűen kivitelezhető gyakorlati ismereteket. Felveszik a harcot a pusztulásra futó világ többségének erkölcsi és életvezetési normáival. Saját, fenntartható értékrendjükkel a fenntartható fejlődés valódi aktivistáivá váltak.

 
Mi nem a Fenntartható fejlődés?

 Korábban említettük, hogy a fenntartható fejlődés gondolatkörének népszerűsítői többnyire inkább pesszimisták, mintsem optimisták, már ami a világ globális megjobbulását illeti. Ha úgy látják tudományosan indokoltnak, a bátrak és szókimondók nem átallják figyelmeztetni a világ polgárait a glóbuszt fenyegető veszélyekre mind a nyersanyagkészletek mélyzuhanása, mind pedig a globális felmelegedés és egyéb tényezők okozta környezeti katasztrófák kapcsán. Felhívják a figyelmet a húsfogyasztás, távoli országokból való importálás, szén-dioxid kibocsátás, nagyüzemi állattartás, a természet rongálás és az emberi jogok felülírásának várható következményeire. Kételyeiknek adnak hangot, nem pedig egy álomszerű jövő képét festik elénk. Olyannyira így van ez, hogy ellenhatásként már elindult egy újabb mozgalom is, melynek hívei tagadják a globális felmelegedést és az azzal együttjáró környezeti változások jelentőségét. A fejlődés szó tehát nem az univerzális, hanem a lokális, közösségi fejlődést takarja, a fenntartható pedig a közmondásunkból már könnyen leszűrhető gondosságot és figyelmességet jelenti. Ha én úgy fejlődöm, hogy közben átgázolok környezetemen és keresztülhúzom az utánam jövők lehetőségeit (például a kútba dobom a szemetet), akkor az semmiképpen nem nevezhető fenntarthatónak. Ha viszont ennek ellenkezője igaz rám (kitisztítok egy régi kutat), akkor fejlődésem, minőségi növekedésem,  életmódom fenntarthatónak nevezhető.

 
Fenntartható közösségi vívmányok

 Az emberi erkölcs és mohóság okozta zuhanás ellenére néhány területen mégiscsak előrehaladás figyelhető meg világunkban. Egyre jobbak a napelemek és szélkerekek, hogy csak néhányat említsünk a rengeteg jó ötlet és vívmány közül. Az emberek születéskor várható élettartama is egyre növekszik, noha ez nem feltétlenül a tiszta energia használatának tudható be. Sajnos a kényelmünket szolgáló termékek és szolgáltatások előállítása gyakran megterhelő hatással van földünkre. Milyen életmódot válasszunk hát? A helyes irány megválasztásakor óvatos, praktikus, logikus megközelítésre van szükség, amit minden bizonnyal a zöld szervezetek közül is sokan realizáltak, ugyanis a hangsúlyt az elvont elméletiségtől egyre inkább az életszerű, reális és megvalósítható gyakorlat felé terelik. Köszönet illeti munkájukat! Tegyünk meg tehát mindent, amit a józan belátás és az életszerű megközelítés diktál, vagyis tegyük meg a tőlünk telhetőt környezetünk védelme és egészségünk érdekében. Álljon itt most néhány példa arra, hogy a Kovács család kedves példáján túl milyen mintaszerű változást értek el a családi skálánál szélesebb méretű csoportok és közösségek a közelmúltban.

 1. Néhány magyarországi település (Veresegyház, Cserkeszőlő, Mórahalom)  részben átállt a termálvizes fűtési rendszerre. Több helyütt így oldják meg az intézmények fűtését, de egyes helyeken lakóparkokba is bevezetik. A Baranya megyei Bóly település szinte teljes egészében levált a gázról és bevezette a termálvizes fűtést, ezzel mintegy 55-60%-os megtakarítást eredményezve.

 2. Több svájci városban (pl. Zermatt) betiltották a robbanómotoros járművek használatát a légszennyezettség kiküszöbölése okán. Még a buszok is elektromos működésűek.

 3. A németországi Frankfurtban új építésű házként ma már kizárólag passzívház építésére lehet engedélyt szerezni.

 4. A Maldív szigetek lesz az első szén-dioxid-semleges ország, ami annyit tesz, hogy nap és szélenergia használatával kiküszöbölik a fosszilis energiahordozók szükségességét. 155 db 1,5 megawattos szélturbinát állítanak fel, 500 négyzetméter területen helyeznek el napelemet, ami ellátja a sziget 385 ezer lakosát. A szigetre érkező repülőgépek által kibocsátott károsanyagok kompenzálásaként szén-dioxid kvótát vásárolnak, ami szintén egy becsülendő elhatározás. A Maldív szigetek beruházása 1,1 millió dollárba kerül és megtérülési ideje körülbelül 10 év lesz. Koppenhága 2025-re válik szén-dioxid-semlegessé, és ezáltal ő lesz a világ első ilyen fővárosa.*

 5. Átalakuló városok. Az Olajcsúcs és a Klímaváltozás együttes nyomásának hatására az Anglia, Írország és néhány más ország úttörő közösségei összehangolt erőfeszítéseket tesznek az olajcsúccsal járó  problémák ellensúlyozására. Céljuk az olajfüggőség minimalizálása, helyi alapanyagok használata, ezáltal a helyi gazdaság erősítése és a társadalmi összefogás. Eszközök: Takarékos izzók használata, újrahasznosítás, komposztálás, megújuló energiák használata, földművelés.

 6. Eddig mintegy 160 ilyen város nyerte el a hivatalos minősítést, de több ezer másik is tervezi. Magyarországon a budapesti Wekerle lakótelep átalakító munkáit szervezi a Védegylet Egyesület.

Néhány példa: Anglia: Kinsale 2005, Totnes 2006, Nonwich 2008, Lewes (saját fontot
nyomott, amit helyben használnak), Newent, Tooting, Penwith, Új Zéland: Raglan, Japán: Fujino, Skócia: North Howe, Wales: Llandeilo.*

El és fel kell ismernünk ezeknek az eredményeknek az örömteli és jóra ösztönző hatását még akkor is, ha közben látjuk a világ egészének ökológiai pusztulását, szabadesését. A környezeti, gazdasági és erkölcsi romlás elsöprő mértéke láttán óhatatlanul a  Máté evangéliuma szavai rajzolódnak elénk: „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen, és lesznek éhségek és járványok és földrengések mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúság kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd és megölnek titeket, és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. Akkor sokan megbotránkoznak, elárulják és gyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. […] Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mindez ideig és nem is lesz soha. Ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg, de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.” Máté evangéliuma 24: 6-22

„Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”

 Mindannyian tapasztaljuk, hogy a romlás és az épülés egyszerre jelentkezik világunkban. E kettősség feloldási lehetőségén gondolkodva tegyük föl még egyszer a kérdést: létezik-e globális válasz a globálisan egyértelműen mélyzuhanásban lévő bolygó számára? Úgy véljük, hogy nem. Miközben az emberi jogok sérülnek, a legtöbb, amit tehetünk, ha mi magunk nem sértjük azokat. A gyártósoron „termelt” állatokkal együtt érezve, friss levegő és víz után kutatva, az élet tiszta örömeit élvezve ügyeljünk arra, hogy tisztánlátásunk ne sodorjon minket a pesszimizmus végső lemondásába és legyintésébe. A globális borúlátás egyetlen feloldása a lokális derűlátás. „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” – hangzik a Közösség ereje című film üzenete, melyben a kubai népnek az olajválságra adott találékony válaszait ismerhetjük meg. Ismerjük fel a globális problémákat, de ne várjunk a világra azok megoldását illetően, hanem kezdjünk el cselekedni saját köreinken belül. A várakozók könnyen a Karinthy Frigyes által megrajzolt emberek csapdájába eshetnek. A szerző Barabbás című versében igen szemléletesen mutatja be, hogy míg magánemberként és szívében mindenki Jézust választotta volna a Pilátus kínálta lehetőségre (tudniilllik hogy egy fogoly aznap szabadon bocsátható), de a tömegben, amikor egyszerre kellett szólni, mindenkinek valahogy a Barabbás szó csordult ki a száján. Akiket Jézus előzőleg meggyógyított, most a globális pszichózis hatására megfeszítésének eszközei lettek, és szabadítójuk felmentése helyett inkább megrontójuk felmentésére szavaztak. Mivel az emberi természetből gyakran csak ennyire futja, az életmódváltás kapcsán nem érdemes sokat várni vagy másokra tekinteni, nehogy mi is a tömegvonzás áldozataivá váljunk. Ragadjuk meg a jelen lehetőségeit saját környezetünkben, a magasabb szinteket pedig bízzuk a magasabb szintek felelőseire. Ne legyünk naívak az ígéretek és lehetőségek, a tudomány zengő állításai és tervei hallatán, de a fürdővízzel együtt ne öntsük ki magát a gyermeket is. Jól tudjuk, hogy Kánaán odaát van, a folyó túlsó oldalán, de ne felejtsük el, hogy a vándor számára a folyó innenső partja is alkalmas az ideiglenes letelepedésre. Amíg nem kelhetünk át a folyón, gondozzuk jól és derűsen földünket, mert nem szüleink adták azt, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Számunkra ez a lokális derűlátás a fenntartható fejlődés.

 www.fanntarthatofejlodes.hu

www.facebook.com/fenntarthato